Parajd község Romániában, Hargita megyében, Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra.
A Sóvidék központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye.
A település a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik.
Fürdő és üdülőhely, gyógyhatású meleg sós fürdője van.
Lakossága 2002-ben: 6846 fő, ebből magyar 3454 fő
Határában, a Kis-Küküllő és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedő sziklacsoport egyik csúcsán állnak Rapsóné várának romjai. Ősszékely várnak tartják, eredete, sorsa ismeretlen. Az 1974. évi ásatás alapján 11-12. századinak becsülik.
A településnek már a rómaiak korában is működtek sóbányái. A hagyomány szerint eredetileg a mai Deszkásvár-dűlőben feküdt, melyet az itt talált településnyomok megerősítenek.
Kápolnásmezőn egykor Szent László kápolnája állott, romjai 1852-ben még látszottak.
Az erdélyi fejedelemség korában a székelyek sóbányája, a kamaraispán székhelye a szomszédos Sófalván volt.
A sóvidéki sót a székely nemzet sójaként is emlegették.
A Székelyföld lakói 1562-ig szabadon rendelkeztek a sóval. A székelyek sorozatos lázongásai miatt II. János magyar király a székely sóbányákat állami monopóliummá nyilvánította és elrendelte a sóbányák őrzését. Így jött létre 1564-ben Parajd települése.
Parajd települése megszületésétől kezdve még sokáig Sófalva (a későbbi Felsősófalva) tartozéka volt, 1669-ben vált ki önálló településként Sófalvából.
A Habsburg uralom alatt nyitották meg Parajdon a sóbányákat.
A Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásával 1968-ban Parajdhoz csatolták az addig önálló községként szereplő Sófalvát, így a mai nap Alsó- és Felsősófalva, illetve Békástanya Parajd község része.