Erdély - Történelmi Erdély - Csángóföld - Gyimesek
Gyimesközéplok (Lunca de Jos)
Gyimesközéplok falu Romániában, Hargita megyében. Csíkszeredától 39 km-re északkeletre, a Tatros völgyében a Boros-patakától a Hidegség-pataka torkolatáig tart.
A gyimesi csángók havasi szórványtelepekből álló települése majdnem teljesen összenőtt Gyimesfelsőlokkal.
A Gyimesvölgy legszebb része.
Lakossága 2002-ben: 5227 fő, ebből magyar 1076 fő.
Térkép:
Történelme
A település 1721-től népesült be, amikor 19 itt kaszálót bérlő család fokozatosan letelepedett.
1810 körül állandósul, mint község. A falu 1782-ig a csíkszentmiklósi egyházközséghez tartozott, 1795-től már a Gyimesi egyházközség leányegyháza. Anyakönyve 1854-től kezdődik.
1795-ben szakad el Gyimesbükktől. Felsőloktól az 1900-as évek elején válhatott el, amikor Felsőlok önállóvá vált.
Fő foglalkozási ág a pásztorkodás és a kereskedelem volt. A vasútépítést követően fűrészüzem létesül, deszkagyára ma is termel. Ma a Gyimesek faipari központja, deszka és bútorgyárral.
A Gyimesi táncháztáborok helyszíne.
Gyimesközéplokon őrzik legjobban a gyimesi csángó hagyományokat, népszokásokat, viseletet, táncokat, énekeket.
Középlokon a vasúti megálló a Csíki-patak beömlése közelében van.
Kitűnő gyógyfürdőjét a Sötétpatakában reumás megbetegedések kezelésére használják.
A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Szépvízi járásához tartozott.
Kapcsolódó képgalériák:
