Gyergyószárhegy (más néven Szárhegy nagyközség Romániában, Hargita megyében.
Gyergyószentmiklóstól 6 km-re északnyugatra a Szármány-hegy déli oldalán fekszik, 770 méter tengerszint feletti magasságban.
Nevét valószínűleg az egykor Szármány hegynek is nevezett hegyről kapta.
A faluhoz tartozik Güdüctelep, egy kis hegyi település, mely a környéken fekvő falvakhoz hasonlóan a központi falutól távol helyezkedik el.
Lakossága 2002-ben: 3435 fő, ebből magyar 3332 fő
Területe ősidők óta lakott. A kastélytól nyugatra a bronzkortól a kora középkorig lakott település nyomait tárták fel.
A legelső írásos adatok a faluról az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékben találhatók. A Szárhegy nevet a 15. század okleveleiben használták először.
A falu lakossága szinte teljes egészében székely volt.
A település története a Lázár család történetével fonódik össze. A falu első írásos említése 1406-ból való, amikor Lázár Bernát nemes birtoka volt ez a terület.
1658-ban tatár csapat tört be Gyergyóba. A gyergyóiak, köztük a szárhegyiek is hősiesen helytálltak, s kikergették a tatár sereget Moldvába.
1661-ben, az újabb török-tatár támadás során a településeket felgyújtották, lakosaikat elhurcolták.
1813-1817-es időszakban a nagy éhínség miatt Szárhegyről is nagy számban mentek ki magyarok Moldvába.
A település legfontosabb látnivalója a Lázár-kastély.
A Lázár várkastély 1450 és 1532 között több szakaszban épült.
A kastélyt 1631-ben bővítették, bástyákat és védőfalakat építettek hozzá és pompás reneszánsz udvarházzá építették ki.
A Székelyföld egyik fontos katonai-közigazgatási központja lett. 1658. szeptember 6-án itt győzte le a Gábor diák vezette székely csapat a betörő tatárokat és moldvaiakat. Az elesetteket a falu alatti Tatárdomb alá temették. Az eseményre 1908-ban elhelyezett emléktábla emlékeztet.
A Székelyföldet igen gyakran sújtották török, tatár betörések, az egyik támadás idején a várkastély is megsérült. Ekkor kijavították, kibővítették, régi forrás szerint egy ilyen támadás során építették a nagy sarokbástyát is.
A kuruc szabadságharc idején Lázár Ferenc volt a földesura, aki még hadműveletekkel is támogatta a kurucokat. 1707-ben Acton császári tábornok a várkastélyt felgyújttatta, amely után csak egy ép bástyája maradt meg.
Lázár Ferenc állíttatta helyre, amikor visszatért a szatmári béke után.
1748-ban újra leégett, ekkor sajnos már nem tudtak mindent helyreállítani. Csak egy részét sikerült, azt is a falu népének adományaiból.
Végül 1842-ben egy tűzvész döntötte végleg romba. A 19. század idején a Lázár család "hanyatlásnak" indult, ekkor már csak a kaputorony volt lakható.
Az utolsó Lázár-örökös - Lázár Zsigmond és felesége - 1853-ban hagyta el a kastélyt, mely ennek következtében erőteljes pusztulásnak indult.